Idén 200 éve annak, hogy a Grimm testvérek első kötete, a Gyermek- és házi mesék (Kinder- und Hausmärchen) napvilágot látott. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt években különösen nagy diskurzus alakult ki a Grimm-mesék és a fivérek élete körül. Ennek egyik fő kérdése, hogy a mesék gyerekeknek, vagy inkább felnőtteknek íródtak-e. Tudjuk, hogy a gyerekeknek szóló kötetek és a rajzfilmes adaptációk történetei bizonyos mozzanataikban eltérnek az eredetiektől. Mi lehetett a Grimm fivérek motivációja a mesegyűjtésben és -írásban? Milyen körülmények között születtek meg a ma már több mint 100 nyelvre lefordított, és számtalan alkalommal feldolgozott történetek? Ha érdekelnek a részletek, olvass tovább!

A szenvedély

A német Jacob (1785–1863) és Wilhelm Grimm (1786–1859) nyelvész és népmesegyűjtő volt: az ő munkájuknak köszönhetjük többek között, hogy nagy valószínűséggel nincs olyan gyerek ma Európában, aki ne ismerné a békakirály, Hamupipőke, Jancsi és Juliska vagy Hófehérke történetét. A fivérek vidéken nőttek föl hét fiatalabb testvérükkel együtt. Jack Zipes életrajzírójuk szerint a folklór szeretete iránti mag már itt megjelenhetett a szigorú vallásos nevelésben részesülő fiúk életében. Később a Marburgi Egyetemen tanultak filológiát, és ott kezdődött szenvedélyes tudományos érdeklődésük a német népmesék iránt, amely végül az élethosszig tartó kutatómunkához vezetett. Grimmék hittek benne, hogy a népmesék a nemzeti irodalom és kultúra legtisztább, legautentikusabb forrásai – ennek a szemléletnek ráadásul a 19. században virágzó romantika is remek táptalajul szolgált.

A népmesék sajátossága, hogy területenként eltérők lehetnek, és mivel szájról szájra öröklődnek, az idő múlásával is csiszolódnak, módosulnak. 1810-re a Grimm testvérek már több tucat kézirattal rendelkeztek, amelyeket az otthonukba hívott mesemondók előadásai alapján jegyeztek le és írtak át. E mesék egy részét azonban mások már korábban lejegyezték, illetve egy másik részük bizonytalan eredettel rendelkezett. Így fordulhatott elő, hogy az első kötetbe francia mesék is bekerültek, így Charles Perrault 1697-ben kiadott kötetének mind a 13 története Grimmék kiadásában is szerepel.

18 év alatt tilos?

A kötet írásainak túlnyomó többsége egyébként nem kifejezetten gyerekeknek szólt, így a fivérek a bevezetőben jelezték is, hogy a gyerekek számára szülői felügyelet, segítség ajánlott a mesék befogadásához. Bizonyos értelmezők szerint viszont az írások kimondottan oktató jelleggel készültek a gyerekek számára, mintegy figyelmeztetésül, például arra, hogy a szüleiknek szót kell fogadniuk (pl. Piroska és a farkas). Az eredeti Grimm-mesék tartalmaznak kimondottan kegyetlen, erőszakos mozzanatokat is – így például a Békakirályban a királylány a falhoz vágja a békát; egy másik történetben pedig egy beszögezett hordóban gurítják le a gonoszt a hegytetőről –, aminek okai a kutatók szerint leginkább a középkori eredetből vezethetők le (pl. boszorkányégetések – A hat hattyú).

Az olyan visszatérő motívumok, mint a „sötét erdő”, vagy a „fonás”, már sokkal inkább árulkodnak a Grimm testvérek tapasztalati világáról is, mint csak a középkor sajátosságairól. A sötét erdő, különösen az öreg, hatalmas tölgyerdő valóban félelmetes, veszélyekkel teli helyként jelent meg a német népi kultúrában. A fonás szimbóluma pedig általában a női karakterek jellemével állt kapcsolatban: vagy a karakter hibáira – lustaság – világított rá, vagy az erényeire – szorgalom, kitartás. Érdekes megfigyelés, hogy a fonást soha nem foglalkozásként írják le a fivérek, csak mint női foglalatosságot, melyen le lehet mérni a nő erényeit és hibáit. A mesékben felbukkanó cselszövő nők például egész biztosan nem fonnak, hiszen ez a tevékenység egyfajta népi tisztaságot is jelképez.

Szintén jellemző, hogy míg a rokonszenves hősök között nő és férfi, fiú és lány egyaránt akad, a cselszövő, gonosz karakterek mindig nők. Bizonyos elemzők szerint ez azért lehet, mert a fivérek nagyon korán elvesztették apjukat és nagyapjukat, így „a férfi” jelleme kifogástalan és természetétől fogva jó maradt.

Egy szó, mint száz, a Grimm testvéreknek rengeteg remek, feledhetetlen mesét köszönhetünk, melyeket bár lehet, hogy a gyerekek számára kissé meg kell szelídíteni, ez mit sem von le az eredetiek értékéből.

Forrás: [X]
A képen a Grimm fivérek egy papírpénzen láthatóak.