21. rész
Lory 2005.09.24. 16:49
Pókember nyomdokaiban
Miután Selene letette a telefont, visszament Aaronhoz, majd beráncigálta egy mellékutcába, amely zsákutcában végződött. -Na hol tartottunk? –kérdezte, majd levette a fiú kabátját, mire Aaron kiszabadította magát a lány kezei közül. Erre Selene a pólóját megragadta és így próbálta megakadályozni, hogy Aaron lelépjen, de csak azt érte el, hogy a fiú pólója szinte teljesen leszakadt Aaronról. A szakadás következtében Aaron arccal a falnak vágódott. Mikor aztán a tenyerét a falnak nyomva megpróbálta magát megint normális állapotba hozni a keze odaragadt a falhoz. -Mamám! –kiáltott fel mikor végre sikerült kiszabadítani a tenyerét, majd újra kipróbálta és most a bal tenyerét nyomta a falnak, mire az is odaragadt –Na lássuk a medvét –nyelt egy nagyot és elkezdett felmászni a falra. -Gyere le! –kiáltotta Selene, kezében a fiú pólójával, de Aaron csak mászott tovább a tetőig. Mikor felért, a tetőkön sétálva megkezdte hazafele útját, ám egy kereszteződés ebben megakadályozta. -Na ha Pókembernek megy, akkor nekem is fog –motyogta maga elé, majd a szemben lévő házra fonalat lőtt ki és a végét megfogta, majd átlendült a túloldalra, de még idejében elengedte a pókfonalat, és a falon kapaszkodott meg –Ez a TV-ben sokkal könnyebbnek látszik –morogta, majd folytatta útját. Ezzel a technikával sikeresen eljutott Nate-ékhez, kisebb-nagyobb új sérüléseket szerezve, és bekopogott az erkélyen. -Szia Aaron! A bejárati ajtó pár méterrel odébb van –mutatott Roxanne az ajtó irányába miközben beengedte a fiút. -Lusta volta elmenni odáig –morogta Aaron maga elé. -Tudtam én, hogy chippendél fiú! –vigyorgott Sophie amikor meglátta Aaront félmeztelenül. -Kac, kac –válaszolt a fiú –Ugye Chloe még nincs itt? -Nincs –válaszolt Nate –Éppen a –magyarázta volna, amikor Aaron bevágta Chloe egykori szobájának az ajtaját –rendezőjével tárgyal. Pár perccel később Aaron kiment a konyhába a többiekhez, immáron pólóban, majd elkérte Roxannetól az újságot. Mikor aztán már öt perce fejjel lefele olvasta Roxanne rá szólt. -Aaron jól vagy? –kérdezte. -Persze, mi bajom lenne? –kérdezett vissza a fiú. -Hát már öt perce fejjel lefele nézed az újságot –mosolygott Roxanne. -Igaz –erőletett egy mosolyt az arcára Aaron és megfordította a lapot. -Nate te is jól érzed magad? –fordult most felé, mert Nate félretöltötte a narancslevét. -Ja igen persze –kapott észbe a fiú. -Na jó, mi bajotok van? –csattant fel most már Roxanne, mire Sophie is felkapta a fejét. -Semmi –válaszolt egyszerre a két fiú. Roxanne egy szemforgatással válaszolt. Néhány perccel később csöngettek. -Kinyitom –mondta Aaron és már indult is az ajtó felé, nyomában Natetel. Mikor a két fiú meglátta, hogy Selene az, együtt csapták be az ajtót a lány orra előtt. -Ki volt az? –kérdezte Sophie. -Senki –válaszolt Nate. -Téves –mondta vele egy időben Aaron. -A-ha –húzta össze a szemöldökét a lány, majd visszatért a TV világához. -Szia Selene! Miért nem mész be? –jelent meg Chloe az ajtó előtt. -Mert a fiúk nem engednek be –válaszolt amaz kedvetlenül. -Na jó, akkor most szépen bemegyünk –morogta Chloe és Selenenel együtt átsétált az ajtón és a fiúkon. -Ó remek! –emelte az égnek Nate a tekintetét. -Tessék –nyomta Selene Aaron kezébe a póló maradványait. -Kösz –sziszegte amaz, majd a kukába hajította. -Az nem a te pólód volt? –kérdezte Chloe. -Volt –felelte röviden Aaron, majd bement a szobájába és bezárta az ajtaját. -Mi baja van? –fordult Sophie felé Chloe, mire a lány megvonta a vállát. Nate készült, hogy eltűnjön a konyhába, amikor Selene észrevette. -Nate beszélhetnénk? –kérdezte mosolyogva. -Nem –mondta halkan Nate –Igen –válaszolt végül a lánynak, majd mind ketten kimentek az erkélyre. A bent lévők nem hallották, hogy miről beszélgetnek. Időközben Roxanne is megjelent a nappaliba és Chloeval együtt azt találgatta, hogy vajon miről beszélhetnek, amikor Selene megcsókolta Natet. Nate persze most már nem ellenkezett olyan nagyon, mert nem akarta a többieket veszélybe sodorni. Roxanne felhőkölt. -Mi? –állt fel. Chloe az ajkába harapott, Sophie pedig összehúzta a szemöldökét. Roxanne szeme közben könnybe lábadt és teljes erővel bevágta maga után a szobája ajtaját. -Na erre nem számítottam –motyogta Chloe, majd Aaron után ment, át az ajtón, így Sophie egyedül maradt a nappaliban. -Selene kérlek, miért csinálod ezt? –mondta idegesen Nate a lánynak. -Mert jó érzés –válaszolt Selene egyszerűen. -De nem lenne jobb valaki olyannal, aki szeret is? –kérdezte Nate. -Majd egyszer te is megszeretsz, szóval –mondta gonoszan Selene. -Na persze –vágott pofát Nate, majd visszament a nappaliba, Selene pedig még kint maradt az erkélyen. Amikor Nate belépett a szobába Sophie egy pofonnal üdvözölte. -Hé! –kiáltott fel a fiú –Ezt miért kaptam? –kérdezte Sophiet. -Még kérded? –tette csípőre a kezét a lány, majd Roxanne után ment a szobájába. -Miért mindig én járom meg? –kérdezte magától Nate és ő is eltűnt a szobájában. Selene pedig közben Victorral telefonált. -Igen, Nate már meg van, de Aaron nem fog menni. Szóval őt máshogy intézem el. -Rendben, de siess –kapta a választ Victortól, majd be is fejezték a beszélgetést, Selene pedig bement a nappaliba. Aznap este senki nem szólt senkihez. Selene másnap reggel megvárta, hogy Chloe elmenjen otthonról, mivel tudta, hogy Aaron aznap nem megy dolgozni, de a fiú nem jött ki a szobájából, így kénytelen volt Selene bemenni. Selene vízalakban az ajtó alatt beszivárgott majd a szobában visszaváltozott. Aaron idegesen ült az ágyon és az új képességét próbálgatta, mivel tegnap óta képes volt megtapadni a tárgyakon, és ez elég sok gondot okozott neki, amikor mondjuk enni akart, és az evőeszköz a tenyeréhez tapadt. -Te meg mit keresel itt? –lepődött meg Aaron. -Érted jöttem –válaszolt a lány. -Mi? –értetlenkedett Aaron, majd a következő pillanatban már meg is kapta a választ a kérdésére…
|