-Akkor most mi legyen velük? –kérdezte Bobby.

-Nem tudom, de ez a képesség tök jó! –mondta Vadóc, miközben egy energia labdát dobált a jobb kezében.

-Mi lenne, ha eltennéd azt az ízét? –morgott Logan.

-Én eltenném, ha tudnám, hogy hogyan kell –válaszolt Vadóc.

-Mindjárt kiszedem belőlük –ment oda Reahoz Logan, és közben kiengedte a karmait –Na, hogy kell eltüntetni?

-Nem én kezelem az energia gömböket. Fogalmam sincs, hogy kell őket használni –mondta a lány, mire Logan behúzta a karmait.

-Mi lenne, ha valakit feltöltenék energiával? –kérdezte Vadóc, és ránézett Kittyre.

-Nem hiszem, hogy jó ötlet. Még túl töltődne energiával, aztán hiperaktív lenne –lépett be Jean –Inkább dobd neki egy fának vagy valaminek.

-Jól van… -mondta Vadóc és kiment az udvarra, majd visszatért immáron energia gömb nélkül.

-Látom sikerült –mosolygott Kitty.

-Jaja… -mondta Vadóc szintén mosolyogva.

-Ízééé… letennétek minket? –kérte Rea.

-Jól van –egyezett bele Scott, mire Karl elengedte őket. A két lány egymásra nézett, majd Brianékre és ezért nem mentek el.

-Mit akartok ti tőlünk? –kérdezte Amara.

-Nem mindegy az nektek? –válaszolt flegmán Lucy.

-Ne beszélj így kislány! –ment oda hozzá Logan, mire Lucy kieresztette karmait, majd Logan is.

-Elég legyen –szólt rájuk határozottan Jean, mire mind ketten visszahúzták a karmaikat. Ekkor berobbant az ajtó.

-Nem lehet igaz! Egy évben már másodszor! –bosszankodott Scott. Ekkor vagy 15-20 kommandós jelent meg a házban és rátámadtak a mutánsokra. Harc kezdődött, de mindannyian kijutottak belőle. Már messze jártak a háztól, úgy közösen mentek.

-Te jó ég! Brian! –jutott eszébe Reanak, mert Victort elhozták. De mire visszaértek minden kommandós eltűnt és magukkal vitték Briant is.

-Értesítsük a többieket, hogy vigyázzanak –mondta Jean, és már nyúlt is a mobiljáért. Felhívta az intézet lakókat.

-Na? –kérdezte Scott.

-Julian kívül mindenkit elértem.

-Akkor őt is elvitték? –kérdezte Max.

-Valószínűleg… -mondta halkan Jean.

-Hol vannak Vengeance-ok? –kérdezte Kity.

-Eltűntek –néztek körbe az X-ek –Na mindegy.

Eközben a föld alatt.

-Hol vagyok? –tért magához Julia

-Azt én is szeretném tudni –válaszolt Brian, aki már magához tért.

-Ó hát te is magadhoz tértél! –mosolygott egy férfi Juliara.

-Mit akarnak tőlünk? –kérdezte dühösen Brian.

-A barátaitok majd szépen utánatok jönnek és így elkapjuk a mutánsokat.

-Jaj, maga még mindig itt tart? –forgatta szemeit Brian.

-Majd meglátjuk ki nevet –válaszolt a férfi és elment.

-Ki kell jutnunk –mondta Julia.

-De hogyan? –nézett a fiú Juliara.

-Figyelj és tanulj –mondta a lány mosolyogva, majd mind kettejüket vízzé változtatta. Miután felértek a felszínre Julia nagyon kimerült.

-Mi történt? –kérdezte Brian.

-Túl sokáig voltam víz képében és ez kimerített –válaszolt Julia, és közben eleredt az eső.

-Várj! –mondta Brian, és egy energia gömböt jutatott Juliaba. A lány egy kicsit erősebb lett, de még így sem volt az igazi.

-Jobban leszek… csak menjünk innen –mondta a lány, majd Brian segítségével elindultak. A vihar egyre nagyobb lett. Mind a ketten teljesen elázták, és ahogyan mentek, egyre jobban kimerültek. A végén már Brianek sem volt annyi ereje, hogy feltöltse őket energiával, így egy erdőben húzták meg magukat.

-Nem így képzeltem ezt a napot… -morogta maga elé Brian.

-Nekem mondod? Két napja szakított velem a barátom, ma pedig úgy volt, hogy elmegyek az egyik barátomhoz látogatóba. Erre… -panaszkodott Julia –Na meg fázom is…

-Erre nem tudok mit mondani –válaszolt Brian, és átölelte a lányt, aki mosolyogva nézett vissza rá, majd a fáradságtól elaludt a fiú vállán. Brian is követte a példáját. Másnap ismerős hangokra ébredtek.

-Itt vannak! –kiáltott Kitty.

-Végre! Már azt hittem nem megyünk ma haza –örült Bobby.

-Jól vagytok? –lépett oda Jean.

-Mi? Ja igen… persze –mondta Brian, és gyorsan elengedte Juliat, aki szintén gyorsan kimászott a fiú szorításából. Még is mit gondolnának a többiek?

-Akkor menjünk vissza az intézetbe –mondta Scott, majd Brianre nézett –Te is jössz? –kérdezte mellékesen.

-Nem kösz… van egy lapod és egy ceruzád? –kérdezte Scottot, aki adott neki egyet, valamit felírt majd visszaadta Scottnak. Ahogyan elváltak Brian belecsúsztatta a cetlit Julia a kezébe, majd elindult a saját csapata felé, akik szintén keresték őt.

-Brian! Jól vagy? –kezdte Rea.

-Persze… -válaszolt csendben a fiú, majd elmosolyodott.

-Hol voltál? –kérdezte Victor?

-Fogalmam sincs –vallotta be Brian.

-Nem fontos… Meg kell beszélnünk egy csomó mindent, menjünk –mondta határozottan Rea.

Eközben az X-eknél.

-Mi volt ez az összebújás azzal a sráccal? –kérdezte Amara, szinte szemrehányóan.

-Miért? Ki ő? –kérdezett vissza Julia.

-A legújabb ellenségeink egyik tagja –világosította fel Jean.

-Ő? Pedig tök kedves volt –lepődött meg Julia.

-Tudod: a látszat néha csal –mondta Kitty, és rátette a kezét Julia vállára –Ja! És drága unokanővérünk Rea is itt van.

-Az meg ki? -csodálkozott újra Julia.

-Nem ismered? Ez fura… -gondolkodott Kitty. Julia csak bólintott, majd megnézte a cetlit, ami a kezében volt:

Remélem, még találkozunk. Holnap 20-kor a Bayville melletti erdőben. Brian

-*Elmenjek? Mégis mit veszíthetek?*- gondolkodott Julia, majd elmosolyodott.

-Mi ilyen vicces? –nézett rá Bobby.

-Á… semmi…- füllentette a lány.

Másnap este nyolckor…

Brian ült az egyik erdő széli sziklán, amikor megjelenik Julia.

-Szia –köszönt a lány.

-Szia –köszönt a fiú is.

-Miért akartál találkozni velem?

-Gondolom a többiek elmesélték ki vagyok, mi vagyok –kezdte Brian, mire Julia bólintott –Megértem ha többé látni sem akarsz, de ne ez alapján ítélj.

-Mi lenne, ha sétálnánk egyet? -ajánlotta Julia.

-Jól van… -majd a két fiatal elindult sétálni. Olyan 21 óra körül Julia megállt.

-Na szerintem a többiek már aggódnak miattam, viszont nem akarom, hogy egyszer csak megjelenjenek itt. Azt hiszem megyek.

-Ugye megérted, ha nem kísérlek haza? –mosolygott Brian.

-Hát persze… Akkor szia! –köszönt el Julia, és egy puszit nyomott Brian arcára.

-Szia –nézett után a fiú, és arcát dörzsölgette.