-Nekem van egy ötletem. – mondta Max, majd elvonult az egyik távoli sarokba.
Jean még mindig zokogott, ám Nate rá parancsolt:
- Anya! Azonnal hagyd abba!
Jean megütközve nézett a fiára.
- Téged nem zavar, hogy az apád itt fekszik holtan? – fakadt ki Jean.
- De zavar, de én nem tudok semmit tenni! – feleselt a fiú.
- Hogy szülhettem ilyen nehéz természetű gyereket! – sóhajtott fel Jean.
Eközben Bobby és Kitty valamin sutyorogtak:
- Nem hiszem el! – mondta Kitty, majd hátat fordított a fiúnak.
- Na jó, lehet, hogy egy kicsit túloztam…
Jean még mindig a fiával ordítozott:
- Nem lehet igaz, hogy te az én fiam vagy!
- Már miért ne lehetne?
- Mert annyira pimasz és nemtörődöm vagy! 
- Jó, visszafogom magam.
Pár perc múlva Max felállt és mutatott valamit Jeannek:
- Fantasztikus!
- Mi az Max? – kérdezte Amara.
- Egy rajz Scottról. – mondta, majd felmutatta a művét.
Mindenki döbbenten nézte a hajszálra pontos Scott-rajzmásot.
- Csak egy baj van… - folytatta Max. – A rajzba nem tudom belevinni a jellemét.
- Hoppá. – mondta Bobby és Nate egyszerre.
- Akkor most mi lesz? – kérdezte Jean.
- Előteremtem, de nem biztos, hogy igaz Scott lesz.
- Próba szerencse. – suttogta Amara. 
Max erősen összpontosított a rajzára, és fura módon, nem az kelt életre, hanem Scottba szállt bele.
- Ez hihetetlen! – sikkantotta Jean, majd Scott nyakába ugrott.
- Büszke vagyok rád Max. – mondta Amara, majd megcsókolta a fiút.
- Most, hogy minden rendeződött, én megyek. – mondta Nate, majd eltűnt a jövőben.
- De… - kezdte Jean. - … Apokalipszist le kell győznöd.
Amint ezt kimondta egy lila színű köd elérte Kittyt és Amarát. 
- Jaj ne! – mondta Max. – Ők is Apokalipszis lovasai lettek.
- Mióta tud Kitty teljesen láthatatlanná válni? – kérdezte Bobby.
- És Amara mióta tud tűz elementált megidézni?
- Ezt a csatát elvesztettük… - suttogta szomorúan Jean.