5. rész
Jean Grey X 2004.09.17. 22:52
Meglepetés!
Telt, múlt az idő, lassan elmúlt az ősz, beköszöntött a tél… közeledett a karácsony… A legtöbb tanuló a várost járta, hogy megvegye a karácsonyi ajándékokat. - Nem látta valaki Mr. Logant? –kérdezte Jean az intézetben maradt tanulókat. - Elment valahová, de nem hinném, hogy egyhamar visszajön. –mondta Amara. - Ororo? - Afrikában. –válaszolt Max. - Van még valaki, aki ki tudna vinni a repülőtérre? –kérdezte Jean. - Ööö… Kitty! –kiáltott Amara. - Jajj… na mindegy. - Igen? Ki szólt? –kérdezte Kitty egy adag csomagolópapírral és cellux ragasztóval a kezében. - Kitty, ki tudnál vinni a repülőtérre? - Persze! –kiáltott fel Kitty csillogó szemekkel. –Egy perc, és jövök! - Álljunk csak meg egy percre. –jutott eszébe Amarának. –Jean, mit akarsz te a repülőtéren? - Most van a téli szünet, pár nap múlva karácsony és gondoltam, hogy elmegyek Finnországba, meglátogatni Scottot. - Indulhatunk? –szólalt meg Kitty, amikor visszajött. - Mindjárt, csak hozom a csomagokat. –mondta Jean, majd felment a szobájába. Pár perc múlva már kint búcsúzott a többiektől. - Jean, gyere, mert lekéssük a gépet. –mondta Kitty a kocsiból. –Egyébként hová is mész? - Finnország. Sziasztok! Hiányozni fogtok! - Nyugi, pár perc és itt vagyok. - mondta Kitty vigyorogva, majd majdnem teljes gázzal elindult a repülőtér felé. - Kitty, nem lehetne egy kicsit lassabbaaaaaan? –sikított Jean az egyik kanyarban. - Neeeeeeeeeeeeeeeeem! Vagyis de! –mondta Kitty, majd a fékre taposott. –Megérkeztünk. - Kösz… - mondta Jean, majd elővette a bőröndjeit. –Szia Kitty. Egy hét múlva találkozunk. Addig is… Kellemes ünnepeket! - Köszi, nektek is. Na siessél, mert lekésed a géped. - Viszlát! –búcsúzott el Jean, majd eltűnt a tömegben. - Akkor egy hét múlva ugyanitt, ugyanekkor. –mondta Kitty, majd vigyorogva meglóbálta a kocsikulcsokat. Jean gépe három-négy óra múlva már elérte Finnországot. - Na, pár perc, és megérkezek. –mondta Jean, majd előkereste Scott címét a jegyzetéből. Ezalatt a többiek javában az ajándékokat csomagolták, Mr. McCoc és a kis X-ek, vagyis annyira már nem kicsit… pedig elmentek, hogy hozzanak egy fenyőfát az erdőből. - Milyen kár, hogy Jean az idén befejezi az egyetemet… És utána megy dolgozni. Még egy X-el kevesebb lesz. –mondta Amara. - Végleg biztos, hogy nem megy el… - vigasztalta Kitty. –Scott is csak másfél évre utazott ki külföldre. És abból lassan már eltelt egy fél év. Jean éppen felért a lépcső tetejére becsengetett… majd Scott ajtót nyitott, aki először szóhoz sem jutott. - Szia! –köszönt mosolyogva Jean. - Ó, szia Jean! Hogy kerülsz ide? –kérdezte Scott meglepődve. - Mi az, tán nem is örülsz? - De, persze, hogy örülök… végre egy ismerős arc. Gyere be. - Téli szünet van, pár nap múlva karácsony és gondoltam, hogy eljövök látogatóba. - Miért nem szóltál előtte? Nem is tudtam, hogy jössz. - Meglepetés. És ha már itt vagyok, akkor majd egyik nap Tarját és Toumast is meglátogatom. - Örülök, hogy itt vagy. –mondta Scott, majd átölelte Jeant. –És meddig maradsz? - Egy hét múlva megyek vissza. Na, és mi újság veled, itt, Finnországban? - Nem sok minden… sok a tanulni való… Hiányoznak a többiek. De azért elvagyok. És ti? - Velünk sem történt sok minden.
|